200 CD-vel indultam Kolozsvárra – a Holdfénykerttől az Arlequinig

2006. október 22. Szép őszi nap volt. Kecskeméten szálltam fel a vonatra egy hatalmas szatyornyi CD-vel: a Yesterdays zenekar Holdfénykert című albumával.

Nagyon izgultam, de bíztam benne, hogy minden probléma nélkül eljutok Kolozsvárra, a lemezbemutató koncertre.

Az út szerencsére jól sikerült. Leszálltam Kolozsváron, körbenéztem, de először senkit sem láttam a zenekarból. Bevallom, egy pillanatra kicsit megrémültem. Aztán megláttam Emesét, a zenekar fuvolistáját és Timit, a banda vokalistáját. Ők kísértek el a Tranzit-házba, ahol a koncertet tartották.

Fantasztikus volt látni a zenekar tagjainak arcát, amikor először kézbe vették a Holdfénykertet. Igazán megható pillanat volt, hirtelen azt sem tudtam, hogy nevessek vagy sírjak.

Lehel, a basszusgitáros szerzett nekem valahonnan egy sört. Hiába, ez kellett ahhoz, hogy végre egy kicsit megnyugodjak. Közben már a koncert előtt is szépen fogytak a CD-k.

A koncert fantasztikus volt. Élőben hallani azokat a dalokat, amelyeket addig csak a mesterlemezről ismertem, egészen különös élményt jelentett – mintha arra az estére én is beléptem volna a Holdfénykert álomvilágába.

Hatalmas siker, vastaps – a Yesterdays a közönséget is elvarázsolta.

A koncert után tovább fogytak a CD-k, alig maradt belőlük. Ekkor már biztosan tudtam, hogy a Yesterdays egy fantasztikus zenekar, és érdemes volt kiadni ezt a briliáns dalokat tartalmazó albumot.

Később vált világossá számomra, hogy a Holdfénykert már kinőtte azt a 200 CD-t, amellyel annak idején felszálltam a Kolozsvárra tartó vonatra. Eljött az a pillanat, amikor át kellett adnunk a kiadási jogokat a francia Musea kiadónak, hogy az album jóval nagyobb példányszámban jelenhessen meg.

És most lassan 2026. október 22-ét írunk.

Eltelt húsz év.

Pontosan ezen a napon jelenik meg a Yesterdays ötödik stúdióalbuma, az Arlequin, és ugyanezen a napon tartják a lemezbemutató koncertet is Nagykárolyban, a Városi Színházban.

Gyönyörű történet ez egy progresszív rockzenekarról, amelynek lemezein soha nem csupán néhány nagyszerű dal kap helyet. Az Arlequin is ilyen: számomra minden dala különleges, és közben van benne valami ismerős is. Hangulatában itt-ott mintha visszaköszönne a Holdfénykert világa.

Húsz év telt el. Öt stúdióalbum. Rengeteg zene, koncert és történet.

Én pedig, amikor meghallgatom az Arlequint, néha még mindig azt a hatalmas szatyrot látom magam előtt, benne 200 CD-vel, és azt a Kolozsvárra tartó vonatot.

Akkor még egyikünk sem tudta, milyen hosszú út kezdődik azon a napon.

Matusa István (Tutus)