A svéd melodikus death metal zászlóshajója, az Amon Amarth március 25-én adta ki legújabb lemezét, s a banda rajongóinak ezúttal sem kellett csalódniuk.

Nem volt könnyű dolga az Amon Amarth-nak a nagy sikerű Deceiver Of The Gods album sikere után, főleg, hogy dobosuk, Fredrik Andersson 17 év elteltével távozott a csapatból. A svéd vikingeknek azonban még ezek után is sikerült magasabb szintre emelniük státuszukat a death metal egén. Ezúttal nem kisebb dologra vállalkoztak, minthogy egy konceptalbummal lepjék meg rajongóikat, s a végeredmény minden tekintetben tökéletesnek mondható! A Jomsviking egy olyan ember történetét meséli el, akit gyilkosság miatt elűznek otthonából, s az így kitaszított viking hősünk csatlakozik a Jomsviking nevű portyázó, zsoldos sereghez. S miután új társaival végigcsatázza a négy égtájat, úgy dönt, hogy hazatér, s számon kéri azokat, akik kitaszították. A történet röviden ennyi, de dalokban elmesélve, valami fantasztikus hangulatú utazásban van része a hallgatónak.

Az album nyitódala a First Kill, amiből rögtön kibontakozik a történet alapja. Hősünk kitaszítottá válik, s ehhez Johan Hegg hangja, valamint a gyorsan pörgő dobok (a lemezen Tobias Gustafsson segítette ki az AA-t) mellett a dallamos gitárjáték adja az alapot. A második tétel a Wanderer, amiben a két gitáros ismét nagyot alakít, s a dal végén Johan levezetőjétől lúdbőrőzik az ember. A harmadik, s egyben a leggyorsabb dal a lemezen az On A Sea Of Blood, melytől igazán beindul a lemez. Olavi Mikkonen és Johan Söderberg gitárjai közösen hozzák el a nagyszerű dallamokat a súlyosság mellett, s úgy érezheti az ember, hogy csatába indul. A One Against All című nótában talán a legmélyebben dörmög nekünk kedvenc viking hörgősünk, valami mélyből jövő gyűlölettől fűtve. Kegyelemnek nyoma sincs a lemezen. A Raise Your Horns ismét fantasztikus dallamokkal kényeztet, miközben az ütemes dob mellett az ének egyfajta motivációs beszédnek is beállhatna, és ez napjainkban rá is fér az emberre.

A lemez feléhez érkeztünk, s megkapjuk a legdallamosabb nótát a Jomsviking világából. A The Way Of Vikings, mindent visz, személyes kedvencem a 11 dal közül. A hangulatán érezni, hogy a Jomsviking nem nevel csak úgy hősi halottakat. Itt meg kell küzdeni az elismerésért, s ezt nagyszerűen visszaadják a zenészek. Fülbemászó gitárjátékkal hódítják meg a rajongót Olaviék. Johan Hegg pedig olyan dallamosan tud hörögni, hogy lehetetlen ellenállni, az ember vele együtt üvölt, s szíve szerint kardot rántva rontana az ellenre! Miután kiharcoltuk magunkat, érkezik az At Dawns First Light, ami szintén a súlyossága mellett kiváló dallamot hoz, ráadásul Johan bevezetőjétől ismét lúdbőr közeli állapotba kerül az ember. Félelmetes hangja van ennek a svéd medvének, s még ha csak szaval, akkor is beleborzong a rajongó. A dallamokra az Amon Amarth korai időszakát kivéve sosem lehetett panasz, most is olyan dolgokat varázsolnak nekünk, hogy attól leesik az állunk. De nem esnek át a hajó túloldalára, semmit sem vesztenek az erőből. A One Thousand Burning Arrows, után,ahogy szövegében is mondja, már semmi sem lesz ugyanaz. A történet elérkezett a lassú végkifejlethez, a Jomsviking királyát búcsúztatja, s dicsőséggel gondol vissza a sikeresen megvívott csatákra, s ez a hangulat jellemző a dalra is. Nem kifejezetten gyászdal, de valahogy mégis érzi az ember, hogy valami véget ért. Hősünk immáron nem lát más utat, visszatér szülőföldjére, s a Vengeance Is My Name című dalban őrült sebességgel számol le a régi sérelmekkel. Ehhez megint csak kiválóan párosulnak a gitárok és a nagyon jól megszólaló dob is, Johan Hegg pedig minden haragját, s keserűségét belehörgi a mikrofonba. Véres karddal továbblépkedve hősünk a régi szerelmével kísérel meg párbeszédet kezdeményezni a The Dream That Cannot Be című, utolsó előtti tételben. Ám a régi szerelem már a múlté. Johan mellett ebben a párbeszédnek szánt dalban Doro Pesch is feltűnik, mint vikingünk szíve hölgye, ám a német metalistennő nem adja magát, csak hangja tölti be a teret, de azt nagyszerűen! Nagyon jó duett lett ez, bár csak többszöri hallgatásra tudtam teljes valójában értékelni, be kell látni, hogy kiváló lezárása lett ez vikingünk hosszú utazásának. Az albumot végül a Back On Northern Shores, zárja. A főszereplő ismét a csaták mezejére lép, pontosabban tengerre száll, hogy szembenézzen végzetével, s ehhez nagyszerűen passzol a gyors zene. Még egyszer, utoljára a gitárosok eleresztik csuklóikat, s a dobos is őrült csépelésbe kezd, miközben hősünk végül megvívja utolsó csatáját, s átadja magát a Valhallának.

Nehéz a Jomsvikinget csak úgy elengedni, s késztetést érzek minden egyes befejezés után újraindítani a lejátszót. Fantasztikus lett ez az album, s nehéz benne hibát találni, nekem nem is sikerült. Talán mert elfogult vagyok az Amon Amarth munkásságát illetően, de ennyire még nem dicsőítettem lemezüket. Engem ezzel a nagyszerű történettel, s a kiváló zenével azonnal maguk mellé állítottak.

Pontszám: 10/10.

Kapcsolat

  • Music Ring zenei portál
  • Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • +36 30 322 3017