A hevesi Dámák második albuma alig másfél évvel követte az első korongot, és ezúttal is megkapja magáét a rocker népség, mégpedig bele az arcába! Vigyázat, Brigi, Dodo, és Klo nem viccelnek!

Azok közé tartozom, akik nagyon megörültek, amikor egy csak csajokból álló formáció jelent meg a rockzene palettáján Magyarországon, és még jobban felcsillant a szemem, amikor kiderült, hogy ez nem afféle bohóckodás, hanem igen is kőkemény elhivatottság a részükről. Mindezt bizonyítja az is, hogy felléptek már a Tankcsapda, és az Ossian előtt is, jelezve, hogy ideje komolyan számolni velük. Első lemezük óta a trió már sok helyen elcsíphető volt, így rengeteg tapasztalattal vonultak ismét stúdióba, hogy felvegyék Jobb ha hozzászoksz című második albumukat. A lemezindító intro, a Hajnal címet viseli, de ezen gyorsan túl is tesszük magunkat, mert máris jön a már klippel együtt beharangozott első nóta, az Amikor a kettő-négy című. Ha volt kétség, akkor alighanem ezzel a dallal a kétkedőket gyorsan maguk mellé állítja a trió. Lendületes, dögös rock’n’roll, ami azonnal leszerel, és kedvet ad a folytatáshoz, a címadó tétel. Jobb, ha hozzászoksz, énekli Dodo, és ezzel meg is üzeni a magáét a férfinemnek, de nem azon a szájbarágós feminista módon, hanem kellemesen, már-már kedve támad az embernek szakítani.

Majd jön az Egy kicsit rázós című dal, ami nem annyira a dallamra, semmint a szövegre fókuszál, de a kemény gitáralapok Brigitől jót tesznek az amúgy elgondolkodtató szövegnek. Pörgős, vad nóta, egyenesen bele az élet közepébe! A lemez feléhez érve a Holnaptól című tételnél Dodo a legerőteljesebben énekli/üvölti ki magából a keserűséget. Itt kell megjegyezni, hogy nem csak a zene, de a szövegek is tökéletesen egyben vannak: nincsenek összecsapva, jó gondolatok sorjáznak, tökéletesen megformálva. Sajnos nem egy magyar banda szenved a szövegekkel, de itt nincsenek elszállt, amolyan „alteros” megoldások, amiket csak az „entellektüel zenerajongók” érthetnek. Engem már itt megvettek kilóra. A szám felénél az üvöltés pedig egyenesen katartikus, mintha csak Farkas Zotya lépett volna be a háttérben.

Aki hallotta az első lemezt, az tudja, hogy a duett sem idegen a hölgyektől, és ez most sem marad el. Ezúttal nem egy ismert énekest választottak, hanem az AWS-ből Siklósi Örsöt. Ha valaki nem ismeri az AWS-t, az nem az ő hibája, a banda egyelőre a bemutatkozó köröket rója, bár már megjelent három lemezük, mégis szűkebb körben ismertek, amolyan underground körökben, de érdemes megjegyezni a nevüket. A Hozzád hasonló című dalban Dodo és Örs duettje azt hiszem közelít a tökéletességhez. A lányok közé „beszivárgó” fiatalember hangja és stílusa nagyon passzol a dalhoz, bár elsőre az ember azt hihetné, hogy nagyon nyálas lesz, a végeredmény mégiscsak dögös lett.

A következő dal, a Szabadság nagybetűkkel címre hallgat, és itt igazán kivillannak a punkos jellegek, a csajok tekernek mint Lance Armstrong beállva. Nem akarják a lányok megfejteni a világot, sem átírni a periódusos rendszert, csak élvezni az életet, és ez ebben a dalban is kicsúcsosodik. A lendületből nem veszítenek a következő számban sem, sőt, ha lehet még jobban belegyorsítanak. A létező legjobb piák felsorolása Másnapos címmel igazi koncertnóta, a maga húzós gitárjátékával, és Klo dobjának begyorsulásával. A jóérzésű ember már nyúl is a pohár után, mire mennénk empátia nélkül? Az egyik személyes kedvencem a szöveget tekintve az, Ez a szerelem című dal. Nagyon jól kibújik a sorok közül az érzelmek kettőssége, amit alighanem már mindenki megtapasztalt, és mégis a refrén keménysége nem engedi, hogy elpilledjünk, ez megint csak nem a szokványos te-szeretsz-engemet-én-szeretlek-tégedet verzió.

Két tétel maradt a végére, s mindkettő hozza a maga szintjét. Az Otthon bárhol című dalban ismét csak a szabadságvágy ereje vágja gyomron az embert („Mindegy, hogy északra vagy délre, csak valaki vigyen el végre…”) és csak egyetértően tudunk bólogatni, hard verzióban pedig fejet rázni. Pörgős, kis lázadó nóta, ami szintén nagy tombolásra adhat okot élőben. És amikor észreveszi az ember, hogy elérkezett a zárótételhez, már nyomja is az ismétlés gombot, ha ne adj’ isten megállna a korong a lejátszóban. Az utolsó szerzemény a Hatodik emelet címre hallgat, és meghallgatása után nekem egy kicsit a Mindig péntek ugrott be, legalábbis a szöveg alapján. Persze ez teljesen más, mint a már ismert TCS-dal, mégis valahogy ezzel érzem egyenértékűnek, csak most nem férfi szemszögből nézve a dolgot, mégsem lett perverzen csajos, csak simán, kellemesen.

Összességében elmondható, hogy a Dorothy az első lemez után (Fejjel lefelé) lépett egy nagyot, és hiába vannak a dalokban néhol punkos hatások, azért mégiscsak dögös rock ’n roll ez, ahol karcos a gitár, és a dobok is állat módjára szólnak, bátran belépegetve néhol a metalosabb vonalba is. A három grácia alaposan odatette magát, és azt hiszem nem is lehet oka panaszra annak, aki szereti a műfajt, lehet majd tombolni, és hajakat pörgetni a koncerteken. Aki élőben is akarja kapni a lányokat, az a Kowalsky meg a Vega turnéján megteheti ezt, ott ugyanis a Dorothy az előzenekar!

Értékelés: 9/10

Kapcsolat

  • Music Ring zenei portál
  • Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • +36 30 322 3017