Lindsey Stirling a Papp László Sportarénában

Szombaton adott koncertet a Papp László Sportarénában Lindsey Stirling, a táncoslábú hegedűvirtuóz.

Merész húzásnak véltem ekkora helyszínre szervezni az előadást, ugyanis eddig alig találkoztam olyan emberrel, akinek ismerősen csengett Stirling neve… Kíváncsisággal vegyes aggodalommal vártam hát, hogy mennyien leszünk a hatalmas térben. Legnagyobb meglepetésemre azonban a terem zsúfolásig telt emberekkel, mindenki izgatottan várta a lenyűgöző performanszt, köztük én is. Akkor még nem tudhattam, de ezekben a pillanatokban valószínűleg hatalmas hibát követtem el.


Mindenekelőtt szeretném leszögezni: azért mentem el erre a koncertre, mert szeretem Lindsey Stirlinget. Szeretem a klipjei képi világát, szeretem a jelmezeit, szeretem a hegedűjátékát és az ötleteit. A koncert végére azonban igen komoly erőfeszítésekre volt szükség ahhoz, hogy tartsam magam ehhez az alapfeltevéshez.



Az első számoknál még minden rendben volt. Azonnal magába szippantott a hihetetlen színpadkép, a részletgazdag videóinstallációk, a táncoslányok precízen felépített koreográfiája, és a mesés kosztümök. És persze ne feledkezzünk meg Stirling hegedűjátékáról sem... Hamar egyértelművé vált, hogy itt bizony semmi sincs a véletlenre bízva. A színpadon mozgó hús-vér emberek állandó kontaktban voltak a kivetítővásznak szereplőivel, a koreográfia a videóklippekhez és videóinstallációkhoz lett megkomponálva. Minden mozdulat tökéletesen ki volt számítva. Le a kalappal, ilyen odafigyeléssel elkészített showműsorral ritkán találkozik az ember (gondoltam az első húsz percben). Aztán fokozatosan kezdett az egész egyre unalmasabbá válni. A tizenharmadik csillogó-flitteres body, a századik tündérszoknya, a koboldfülek, tündérszárnyak, az őselemek harca, az időnként teljesen valószínűtlen helyekre beszúrt „szeretet”, „harmónia”, „remény” szavak… És persze ne feledkezzünk meg Stirling hegedűjátékáról sem.

 


És ha már itt tartunk: kellemetlen, amikor az embernek állandóan figyelmeztetnie kell magát egy kritika megírása közben, hogy nehogy elfeledkezzen arról, amiről a kritikának szólnia kéne. Egy hegedűvirtuóz koncertjéről megjelent kritika esetében adná magát a helyzet, hogy a hegedűjátékról szóljon… Ám sajnos ez jelen helyzetben lehetetlen küldetés lenne. Ebben a másfél órában ugyanis mindenről volt szó, csak a hegedűről nem. Félreértés ne essék: hegedű volt. Több is. Fehér hegedű, fekete hegedű, strasszköves hegedű, klasszikus hegedű… (Stirling valójában egy hegedűművészbe oltott Gombóc Artúr lenne?)… Használta is a hangszereket, és parádés volt, ahogy a rengeteg hangot előcsalta belőlük, miközben fél lábbal folyamatosan a levegőben volt. Akárhogy is nézzük, ezt bizony kevesen tudnák utána csinálni. Akkor mégis mi volt a gond? Nekem személy szerint két problémám akadt: az egyik, hogy hiába a virtuozitás, ha az ember saját maga elől veszi el a show-t a túlgondolt színpadrendezéssel, a másik pedig, hogy ennyi giccs még a Papp László Sportarénába sem fér be.


Mintha Stirling szeretett tündérei és koboldjai egy nyári éjszakán belopakodtak volna a művésznő fejébe és valami gonosz tréfát űztek volna vele: mintha tökéletesen összekuszálták volna a benne kavargó történelmi korokat, évszakokat, színeket, szimbólumokat, fogalmakat, vallásokat és mesebeli lényeket. Ő pedig az egészből nem vett észre semmit, sőt úgy gondolta, a legjobb lesz, ha mindazt, ami a fejében van, kiszórja a nagyvilágba és egy turnéra indul, ahol mindenki kaphat egy darabot ebből az őskáoszból, amelynek az összetartó pontjai a buddhista tanokból összelopkodott, mára abszolút közhelyessé vált alaptételek.


Nos. Merész gondolat. Szerintem mindenki jobban járt volna, ha Stirling megelégszik azzal, hogy ő egy dupstepet játszó hegedűművész, aki egyébként valószínűleg emberfeletti képességekkel rendelkezik, hogy mindeközben ír táncosokat megszégyenítő koreográfiát képes előadni.
Azt hiszem miközben a turnéra készülve Lindsey átlapozta a giccs arannyal bevont nagylexikonát és a veretes, merített-papíros kiadású közhelyszótárat, egy nagyon fontos klisé felett sajnos elsiklott: a kevesebb néha több. Remélem, mire legközelebb hazánkba látogat egy álommanó ezt is megsúgja neki!

Kapcsolat

  • Music Ring zenei portál
  • Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • +36 30 322 3017