Az egyik legbarátságosabb fesztiválra látogattunk el június harmadik hétvégéjén: pénteken és szombaton merültünk alá az Orfűi hangulatban.

Nem kritikus tömeg

A tavalyi évben feltűnő volt a nézőszám növekedése az azelőtti évekhez képest, idén viszont nem nőtt a látogatók száma, ami nem volt baj, mert nagyjából pont annyian voltak, ami még nem csapott át a „zavaró tömeg” kategóriába. A közönség általunk megkérdezett része úgy vélekedett, hogy inkább legyen kánikula, mint vihar és felhőszakadás, így az időjárás sem zavarta a „felhőtlen” szórakozást. (Igaz, az utolsó napon éjfél után körben a hegyekben mindenhol látványosan villámlott, de a fesztivál területét egy pár perces gyenge esőn kívül nem érte el a vihar.)


Biztonságos konzumzene

A szokásos MR2 kompatibilis fellepők mellett, idén a hip-hop zenekarok megerősödése volt észlelhető, az egyik helyszín szinte csak az övék volt. A nagyszínpados fellépők laza rutinnal hozták a fesztiválprogramjukat, ezt a trendet egyedül az új tagokkal kiegészült Európa Kiadó törte meg. (Ami érthető egy olyan zenekartól, amelyiknek nem lehet megmondani, hogy mit játsszon.) Pár bemelegítő régi szám után egy blokkban nyomták el új dalaikat. Ezekkel kapcsolatban maradjunk annyiban, hogy majd az idő eldönti, hogy beérnek-e majd úgy, mint a régiek. Mivel mindenki nosztalgiakoncertet szeretett volna, ezért Menyhárt Jenő társulata nem gyalázta meg az együttes múltját, és természetesen a koncert végen lejátszották a második sláger blokkot is.

Az nagy nevek közül talán csak a csúcson lévő Quimby koncertje volt csalódás. Túlságosan ki akarták szolgálni a közönséget a kötelező rádiós slágerekkel, aminek köszönhetően kisebb volt a lendület és feeling. Az unalmat talán csak a három, Kárpáti Dódi által énekelt szám törte meg, amelyek abszolút elütöttek a többi daltól. Kellemes meglepetés volt viszont a Vad Fruttik műsora: az együttes egyre jobban kinövi a korai számaiból rárakódott imázst, és a Sárga Zsigulit lassan elnyomják az újabb dalok.


Siker, pénz, villogás

A fesztivál legnagyobb durranása természetesen most is a házigazda Kiscsillag koncertje volt. Szokásukhoz híven idén is igyekeztek nem csak zeneileg, hanem a fénytechnikával is elvakítani a közönséget. A tavalyi világító csillagok helyett idén sugárvető ágyúnak beillő robotlámpákkal pásztázták a közönséget, amelynek tagjai így néha olyan mennyiségű fotont kaptak az arcukba, mint egy közvetlen közelről elsütött vakuból. Persze ez a zenei élményt nem befolyásolta, hiszen az átmeneti vakság közben a hallószervek szerencsére működtek tovább.

A fesztivál utolsó koncertjét hagyományosan a Varga Livius vezette Kutya Vacsorája adta. Idén sem csalódhatott senki, aki egy újabb show-t várt: a mostani vezérmotívum a pénz volt. Szilárd és Gombos Dorina előadásában minden dal között, sőt, néha számokon belül is vissza-visszatérve az Abba Money, Money, Money című slágerének refrénje csendült föl. Eközben Livius (talán, hogy megbékítse a közönséget az első napi műsorvezetés címen előadott ámokfutása után) hol rendszeresen aprópénzt szórt a nézők köze, hol pedig üveges borokat adott le a színpadról.

Kapcsolat

  • Music Ring zenei portál
  • Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • +36 30 322 3017