Fergeteges szülinapi show az A38 hajón.

Valljuk be, nem hétköznapi dolog, ha valaki az ötödik születésnapja alkalmából bikavadító, tűzpiros miniszoknyában, valóságos extázisban táncol. Németh Juci azonban nem hétköznapi énekesnő, és különben sem ő volt ötéves, hanem zenekara, a Nemjuci – ezt ünnepelték, egy teli koncertteremnyi „szűk baráti kör” társaságában…

 



 

A Nemjuci ötödik születésnapjára érkezők különleges élményben részesülhettek az A38 hajón március 16-án, szombat este. Németh Juci, az Anima Sound System korábbi énekesnője piros ruhájában szinte vibrált a színpadon. Amint kigyulladtak a reflektorok, mintha valamiféle posztmodern sámánszertartás vette volna kezdetét. A doboknál Vasaló (Szabó Áron), két oldalról pedig Matyiő (Fischer Máté) basszus- és Szőke Barna szólógitáros próbálta korlátok közé szorítani Jucit, aki szinte révületbe esve rázta a csörgőt, verte a dobot, cikázott a zenésztársak között, s töltötte be szinte egyszerre minden pontját a térnek. Az „ütős” kezdés után a zenekar születésnapja alkalmából egy különleges dallal lepte meg a közönséget, melyet Juci maga írt korábban, s egy szál gitárral játszott el. Itt nem tombolt, nem volt sem indián, sem táltos, sem nő. Csak maga volt meg a gitár egy pillanatra. Az újabb zúzáshoz szép átvezető volt és tovább színesítette az estét az első vendégművész, Judie Jay, aki maga is részt vett a dalszövegek írásában, anyanyelvivé finomítva az angol dalszövegeket. Merthogy túlnyomórészt ilyenekkel találkoztunk a koncerten.

 

Természetesen nem volt hiányérzetem, hiszen ez az est nem a mélyenszántó, lírai dalok estje volt, hanem az igazi, hamisítatlan rock’n’roll életérzésé, ami éppolyan tökéletesen átjön idegen nyelven is (ha nem jobban), de nem bántam volna, ha időnként a közönség is a együtt énekelhet saját anyanyelvén az együttessel. Ez ugyanis gyakran megtörténik azokon az estéken, mikor Juci a Budapest Bárral lép fel, vagy amikor annak idején a Kispál és a Borz vendégművészeként lépett színpadra. Immár vendégként láthattuk gitározni Faragó Tamást is, aki egy évvel ezelőtt távozott az együttesből, de a harmónia közte és a többi tag között még mindig tökéletesen működött.

 

Kellemes meglepetés volt az előzenekar, akik a Nemjuci által kiírt pályázat nyerteseiként léphettek a hajó fedélzetére. A Budakalászi Zeneiskola növendékeiből alakult (Kincses Dániel – trombita, Kerekes Pál – zongora, Németh Bendegúz – gitár, Szikora Balázs – dob, Szikora Zoltán – basszus) és a tehetséges, fiatal énekesnővel, Mirtse Korinnával kiegészült Holdpont már az első számával elkápráztatott: a születésnapos együttes Winning Wars című dalát dolgozták fel, a saját szájuk íze szerint színezve jazzes elemekkel. Szokatlanul erős, kiforrott hangzásvilágú bandát láthattunk: feldolgozásaikban teret engedtek a tagok egyéniségének, egyedi szólóbetétekkel vették le a lábáról a közönséget.

 


 

Számaik között találhattunk igazi klasszikusokat (Depeche Mode), saját szerzeményeket (Álmomban), valamint napjaink hullámának megfelelő dalokat (Alex Clare) is, bravúrosan, szinte tökéletes autentikussággal beépítve saját stílusukba. Remélem, öt év múlva az ő születésnapi koncertjükről is tudósíthatok!

 


 

A koncert után a parti a Toldi moziban folytatódott, ahol Juci a DJ-pult mögé állva diktálta a tempót. Végül hajnalban hazafelé menet megtaláltam a zsebemben a kupont is, melyet a belépő mellé kaptam, rajta a Nemruci bolt címével, ugyanis Juci saját turkálót is üzemeltet, ahova ő maga válogatja a ruhákat, s alakítja is át néha őket. Már várom, hogy oda is ellátogassak!
 

Nemjuci fotók: Varga Csaba
Holdpont fotók: Kerekes Tibor

Kapcsolat

  • Music Ring zenei portál
  • Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • +36 30 322 3017