Interjú Molnár Kingával, az Oktober zenekar énekesnőjével.

Molnár (Jánosi) Kingát 2006 óta ismerem a Yesterdays zenekarból. Én adtam ki Holdfénykert című első lemezüket, és mint kiadó részt vehettem négy koncertjükön is (Kolozsváron a lemezbemutatón, Hollandiában a 2006-os ProgFarm Fesztiválon, Budapesten az FMH-ban valamint Budapesten az A38 hajón, a Mini Prog. Rock Fesztiválon). Jelenleg Angliában él, és az Oktober nevű zenekar énekesnője. Erről és sok másról is kérdeztem.

Gyermekkorodban hogyan kerültél kapcsolatba a zenével?

Szerencsés gyerek voltam, mert családom különös tisztelettel és odaadással volt, van a művészetek iránt. Meghatározó hatással azonban, zenei szempontból, édesanyám és anyai nagytatám volt. Édesanyám fiatalon csellistának tanult, nagytatám pedig amatőr operett előadó volt és egyházi kórusénekes. A zene iránti szeretetemet tapasztalva már első osztályos koromban művészeti iskolába írattak, ahol zongorázni tanultam, zenés megnyilvánulásaimon pedig mindig az egész család jelen volt és támogatott. Mire elvégeztem a nyolcadik osztályt, már nem éreztem otthon magam a zongorázás világában, nem szívesen gyakoroltam. Úgy éreztem, nem is akarok zenész lenni többé. A sors viszont úgy hozta, hogy abban az évben megnövelték az énekszakos helyek számát líceumban, így édesanyám bíztatására adtam magamnak még egy esélyt és felvételiztem ének szakra. Bejutottam, és énektanárnőm, Orosz-Szabó Edith, életre szóló hatással volt rám. Az ő diákközpontú gondolkodásával, a néha brutálisnak tűnő őszinteségével és nyitottságával, segített megismerni önmagam és feltérképezni zenés képességeimet, segített elfogadni azokat, építkezni rájuk, elindulni a fejlődés útján, példát mutatott, támaszt nyújtott, hogy megtalálhassam helyem a zenei világban. Ilyen módon maradtam mégis a zene mellett.

Hogyan talált Rád a Yesterdays zenekar?

Több évig énekeltem a Nagy István Ifjúsági Vegyeskarban, ahol kórustársam volt Molnár Ildikó. Ő tervezte a Yesterdays együttes első lemezének borítóját. Ildikó felhívott egy napon, kérdezve, hogy nem énekelnék-e egy progresszív rock együttesben. Azt sem tudtam, mi az a progresszív rock. Meghallgattam az együttes néhány dalát, és azonnal megszerettem. Nagy megtiszteltetésnek éreztem a felkérést. Bogáti-Bokor Ákos, az együttes vezetője meghallgatott, de hát rettenetes voltam, amint az operaénekesek által is használt bel-cantos technikával énekeltem dalaikat. Ákos mégis meglátott bennem valamit, esélyt adott, majd iszonyatos kemény, közös munkával megtaláltuk azt a letisztított hangot, amivel a Holdfénykert dalait végül tolmácsoltam.

Mit jelentettek Neked a Yesterdays zenekarban eltöltött évek?

A Yesterdaysben töltött idő nagyon fontos nekem, mert betekintést nyertem egy olyan világba, amivel másképp nem lett volna lehetőségem érintkezni. A Yesterdays indított el egy olyan úton, ami nélkül sosem jutottam volna oda, ahol ma vagyok, mert életem minden területére lényegesen kihatott. Sajnos Ákos és az én személyiségem sehogy sem fért meg egymás mellett, kezdett keserűvé válni az együtt zenélés. Aminek szép és sikeres élménynek kellett volna lennie, egyre inkább egy nyomasztó, fekete súllyá vált. Ekkor úgy döntöttem, mindenkinek jobb lesz, ha én kilépek az együttesből.

David Speight-tel a budapesti A38-as koncerten ismerkedtetek meg. Mit jelentett Neked ez a találkozás a progresszív zenei világban?

Az A38-as koncert életem egyik legszebb élménye volt, egy gyermekkori álom vált valóra akkor. Zavarba ejtő volt befutott zenészekkel egyszerre színpadra lépni, akkora közönség előtt énekelni. Édesapám is ott volt a koncerten, ami nekem nagyon sokat jelentett. Szüleim válása után akkor kezdett ismét javulni a kettőnk viszonya és emlékszem milyen öröm volt számomra azt látni, hogy édesapámnak élmény Peter Banks-t élőben látni, engem pedig vele egy színpadon. Ő soha nem beszélt nekem fiatalkoráról, de akkor elmesélte, hogy maga is szerette a Yes zenéjét, meg, hogy mindig csodálta Rick Wakeman játékát. Innen kezdve teljesen új értelmet nyert bennem a progresszív rock, mert egy közös ponttá vált édesapám és közöttem. Peter Banks a koncertet követően többször is felhívott, levelet írt, elküldte ajándékba könyvét és néhány nyakláncát. Halálának híre nagyon megérintett, azóta is féltve őrzöm a tőle kapott kincseket és szeretettel gondolok vissza rá. David Speight mindegyikünknek levelet írt a koncert után, és így kezdődött levelezős barátságunk, ami azóta családi kötelékké is vált, hiszen ő kisebbik fiam egyik keresztapja is. Daviden keresztül ismertem meg Gary Bennett basszusgitárost, zeneszerzőt, akivel szintén nagyon jól megértjük egymást, így a hármunk barátságából létrejöhetett az Oktober, ami számomra az ideális együttes, mert a kölcsönös tisztelet és szeretet szülte.

Milyen projektekben vettél részt a Yesterdays után?

A Yesterdays után lehetőségem volt Gyárfás Levente és Csiszér László Hiszek a romokon című rock oratóriumának felvételén énekelni, Gary Bennett REGA gondozásában megjelent A bend in the River bakelitlemezén közreműködni, illetve tanulmányaim keretén belül klasszikus koncerteken fellépni.

Miért költöztetek Angliába?

Az anyagi válság üldözött Angliába. A 2009-es krízis alólunk is kihúzta a talajt és utána sehogysem sikerült megteremteni azokat a körülményeket, ami egy család fenntartásához, biztonságához szükséges. Garyék segítettek a döntéshozásban, a költözésben is és folyamatosan támogatnak azóta is. Természetesen az Oktobernek is nagyon jól jön ez a lépés, mert így Gary és én közelebb kerültünk egymáshoz, könnyebben kommunikálunk, az alkotói folyamatban mindketten jelen tudunk lenni, ami nyilván nagyon-nagyon fontos.


Kinga és Gary Bennett

Mesélj nekünk az Oktober zenekarról, hogyan alakult a csapat?

Egy évvel a Holdfénykert megjelenése után Gary meghívott, hogy felénekeljek egy dalt lemezére. E-mailen keresztül egyeztettünk a dalról, majd 2008 októberében kiutaztam Angliába a felvételt elkészíteni. Hihetetlenül jó volt a közös munka, mert Garyvel azonnal egymásra hangolódtunk. Szerette a hangomat és munkamódszeremet, így megkért, hogy még két dalt énekeljek el neki a lemezen. Három nap alatt dolgoztuk ki és vettük fel a dalokat, sőt, még egy demót is készítettünk egy olyan dalhoz, amit később Reg Meuross interpretálásában vettek fel ugyanarra a lemezre. Mindannyian elégedettek voltunk. Nem sokkal hazatérésem után érkezett egy levél Garytől, amiben azt kérdezte, szeretném-e következő lemezét teljes egészében én énekelni. Majd kiugrottam bőrömből örömömben és alig vártam, hogy újra együtt dolgozzunk. A Daviddel való együttműködés nem is volt kérdéses, ketten Garyvel régóta barátok voltak, számtalanszor zenéltek már együtt, a David és köztem kialakuló kapcsolat is egyre közvetlenebbé, szorosabbá vált, főleg miután David Marosvásárhelyre költözött, így a felállás adta magát.

Miért Oktober lett a zenekar neve?

Az együttes zenéjének hangulata a visszatekintéshez kapcsolódik, az ősz hangulatához, ezért olyan nevet kerestünk, ami ezt kifejezi. Közben rájöttünk, hogy én egy októberi hónapban dolgoztam először Garyvel, így az október név adta magát. Gary viszont ragaszkodott hozzá, hogy a névben benne legyen az én magyar identitásom is, ezért írjuk az együttes nevét magyar k-val.

Hogyan telnek napjaitok Angliában?

Angliában az élet egyelőre a gyerekek körül forog. Nekik a legnehezebb beilleszkedni, felzárkózni és elfogadni azt, hogy magunk mögött hagytuk szerető nagy családunkat. A prioritás most őket segíteni és szép lassan rendbe tenni közös életünket, alapot építeni és végre növekedni. Közben ismerkedem az angliai tanügyi rendszerrel, tanulom az angol zenei szakkifejezéseket, ami merőben különbözik az amerikai angoltól, amivel én addig szokva voltam. Közben Garyvel új álmokat szövünk, tervezgetünk, zenélgetünk. Bennem is mocorog az alkotó vágy: gyermekdalokat írok angolul és egyszerű zongoradarabokat, szintén gyerekeknek. Közben doktori tézisemen is dolgozom, önkéntesen kórust vezetek, így pillanatnyi időm sincs unatkozni.

Az új albummal koncerteztek is majd?

A koncertezés lehetőségét nagyban akadályozza a jelenlegi dalok komplexitása, mivel azt hiszem tucatnyi embert kéne mozgósítanunk, hogy a dalok olyan hangszereléssel szólalhassanak meg, mint a lemezen. Másik akadály, hogy David most Marosvásárhelyen él és nélküle koncertezni, vagy helyettesíteni őt, nagyon idegen megoldás lenne számunkra. Viszont tervezzük egy olyan repertoár megalkotását, ami koncertezésre is alkalmas legyen – ez saját dalokból és feldolgozásokból épül majd fel.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Nagyon sokat terveztem már életemben, de ezek a tervek, mindig másként alakultak, mint ahogy én azokat előre elképzeltem. Most életem egy olyan szakaszában vagyok, amikor nyitott vagyok bármire, ami utamba akad. Élem a mát és felkarolok minden adódó lehetőséget. Nem korlátozom most magam semmire, hanem várom, hogy lássam mi az a feladat, ami nekem rendeltetett. Nagyon vonz a tanítás, a zeneterápia, a tinédzserekkel való munka, de nem tudom, hogy melyik területen lesz lehetőségem most lépni és fejődni, így várom, hogy felismerjem azt a kihívást, ami engem kér.

Kapcsolat

  • Music Ring zenei portál
  • Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • +36 30 322 3017